A nyílt tengerek és óceánok jellemző madarai, különösen a Föld déli féltekéjén gyakoriak. Veréb- és lúdnagyságú fajaik egyaránt vannak. A partokat csak fészkelési időben keresik fel, életük nagy részét a nyílt tengeren töltik, tengeri állatokkal táplálkoznak. Csőrüket több elkülönült szarulemez borítja, orrnyílásaik csövesen megnyúltak. Több, kistermetű fajuk szaglás alapján kutat a tenger planktonikus rákokban gazdag foltjai után. A gyomrukban képződő olajszerű váladékot az orrcsövek vezetik a csőrre, a tollazatot részben ezzel teszik víztaszítóvá. Veszély esetén támadójukra az orrcsövön és a csőrön át bűzös olajat fecskendeznek. Fészkükbe egyetlen tojást raknak, a kotlási idő igen hosszú. A vándoralbatrosz (Diomedea exulans) szárnyfesztávolsága eléri a 3 m-t. A Wilson viharfecskéje (Oceanites oceanicus) az Antarktisz és a közeli szigetek partjainak sziklafalain költ, becslések szerint a leggyakoribb madár a Földön.
Forrás: Rózsa Lajos-Madarak